Tükör

Varázstükör, a vén hazug,
emlékeidbe visszazúg;
„A legszebb; Hófehérke!”
Mesébe illőn felszedett
végül az álom-herceged,
s azon törődsz; megérte?

Hétköznapokra kelsz. A Bál
emléke lassan felzabál,
király lett büszke párod,
nem visz magával, bárhova
vigye is őt fehér lova,
s nem jön, hiába várod,

nem fenyeget a Mostoha,
Vadász egy sort sem ír soha,
törpéid múltba dermedt
kunyhója tiszta. Tiszta rom.
Eladhatnák, de nincs haszon,
s kéne egy új, modernebb.

Fehér bőröd már délibáb,
meggyűrte kor és szarkaláb,
hajad... hajad sem ében,
egyszerű lelked sem dalol,
elveszítetted valahol
abban a volt mesében.

Megjött a tél. A zord hideg.
Lelked a puszta semminek
áldoz a szürke tájon,
hiába vágyod kincseit
ifjúságodnak, nincsen itt,
beléd hasít, hogy fájjon,

nyugalmat nem lelsz. Most mit ér
üvegkoporsód, Hófehér,
halotti csend a dal ma,
nyelnéd a lassan rád rohadt
kihűlt meséket, álmokat...
hol az a régi alma...

Hepp Béla

Hepp Béla vagyok, de aLéb, vagy éppen a_leb néven is publikálok, hol milyen átgondolatlan nicknévvel sikerült beregisztrálnom.
1961-ben születtem Budapesten, Zuglóban, laktam vidéken kölyökként, majd újra Pesten, és azóta is. Dolgoztam gyárban, voltam vezető, dolgoztam saját vállalkozásban, és hosszú ideig a közéletben is.
Kamaszkori íráskényszerem ma is őrzött verskezdeményei után jó néhány év kimaradással (és néhány apróbb visszabotlással) kezdtem újra írni és belelépni a netes publikálás egyszerűnek tűnő világába: 2006-ban a Digitoll és ugyanez évtől a Napvilág Íróklub, 2007-től a FULLEXTRA, 2008-tól hosszabb-rövidebb megszakításokkal a DOKK felületén. Ezeken a helyeken ma is rendszeresen jelen vagyok, de voltam a DunapART-on, a Héttoronyban, a magyarparnasszus.hu, a Cserhát Művész Kör oldalain, és sokszor vendégeskedhettem a Holdkatlan-ban.
Egy kötetem jelent meg a FULLEXTRA jóvoltából, Csöndes érintés címmel 2009-ben.
Írtam rosszabb-jobb mesefeldolgozást színpadra (Hamupipőke, Holle anyó), megjelenhettem pár folyóiratban (pl. Agria), néhány antológiában, de igazán ma is a netes publikálás közvetlen élménye, a kialakuló párbeszédek, az ezeken az alapokon formálódó emberi kapcsolatok, személyes ismeretségek élménye, amiben leginkább jól érzem magam.
Kedvelem a kötött formákat, a rímes, ritmustartó verseket olvasni csakúgy, mint írni, de hiszek a szó, a díszítetlen szöveg erejében is. Szeretem az alkotás folyamatát, és szeretem az önálló életre kelni képes verseket, írásokat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hepp Béla

Tovább a kategóriában: « Visszaeső Miegymásnak »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned