NÉHA,

egészen váratlanul átváltozom
titokban, hogy senki se lássa,
egy percre önmagam leszek,
forró vaklárma
a puszta uralom helyett

Egy fa göcsörtös törzsévé változom
titokban, hogy senki se lássa
egy percre önmagam leszek,
buja lombkorona
a rideg térkövek felett

Halvány fénysugárrá változom
titokban, hogy senki se lássa,
egy percre önmagam leszek,
örökmécs lángja,
hű emlékezet

Benyó Tamás

1971-ben születtem Budapesten. Azóta sok helyen éltem, most éppen családommal Tata mellett egy kis faluban töltöm az időm nagy részét. Jelenleg szociális munkásként és művészeti terapeutaként dolgozom, de voltam raktáros, könyvkötő, könyvárus és ki emlékszik már arra, mi minden.  Gyermekkorom óta foglalkozom versírással, amely kezdetben menekülésül is szolgált önmagam és a kudarcokkal teli valóság elől. Első önálló kötetem mégis egy kisregény, mely tavaly jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Azóta sok idő eltelt. Most nem menekülök, nem keresek és nem kutatok. Igyekszem elfogadni, ami megadatott és azt is, ami nem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Benyó Tamás

Tovább a kategóriában: « Katarzis Mesebeszéd »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned