Adventi vágy

 

Még csak álmodnak Rólad a fák,

s a halovány virágok fáznak,

de a télre forduló tájat,

melengetik angyalok, kibomló szárnnyal.

Alvó galambokat nézek,

ülnek deres, holdillatú templomablakokban,

csend lebeg körülöttük;

az egek zsoltáros dicsérettel hajnalodnak.

És sietnek az emberek,

talán a mindenség felé,

mert a robotnyi napok szürke tekintetéből,

gyűlik valami titokzatos remény.

S akár a hóesés,

lágyan, szemezve,

sokasodik az öröm bennem,

hogy létem törékeny szalmaszálai közt,

a megtestesülés szép ígérete pihen.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned