Hajléktalan

A zsírpapírból már kiette a szalonnát.
Szakállán a morzsák, mint hópelyhek.
Nemtörődöm mozdulattal sodorta le mindet,
a kupakot, nem kellett tekernie,
az üveg, fedetlen szájjal
kínálta magát,
fehéret,
vízzel hígítva,
tegnap vöröset,
délután,
maradék bolognai
volt a dobozban,
nem válogatott,
évek óta ez volt a legjobb időszaka,
valamiért, több jutott most neki,
kitett dobozok sorakoztak az éttermek lépcsőjén,
szokatlan gesztus,
túl sok maradék,
mégis, jobban szeretett volna
fedetlen arccal üldögélni,
éhesen,
amíg, a világ, fordul egyet.

Utoljára frissítve:2020. december 10., csütörtök 21:27
Mádi Beáta

Mádi Beáta


Budapesten születtem, családommal itt is élek. Ének-zene-karvezető, szolfézstanár diplomáimat, az ELTE-n szereztem, jelenleg ének-zenét tanítok gyakorló általános iskolában. Az irodalom szeretete gyermekkorom óta meghatározó számomra. Mélység című, első verskötetem, 2019 őszén jelent meg a Papirusz Book kiadó gondozásában. Verseim, a Kodolányi Egyetem (Szépíró-líra kurzus), által kiadott antológiában (Szerteszét, 2019.), a Spanyolnáthában, (2018), az Irodalomismeretben (2018, 2019), az Art’húr Irodalmi Kávéház(2020), a Litera-Túra Művészeti Magazin(2020 február, március) és a Litera-Túra Folyóirat (március), oldalon jelentek meg.

Legfrissebbek a szerzőtől: Mádi Beáta

Tovább a kategóriában: « Öngyilkosjelölt A fák télen »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned