halottak napja

a szobrok tekintete múltba költözött
elidőz koszorú-ráncaidon
arcod a keresztek árnyékai között
idézőjelbe tett, sápadt idom.

felettünk károgó madárraj-széria:
az alkonyat hasába lőtt sörét.
kivérzi csendesen fényét a téli nap,
hiába szorít felhőket köré.

onnantól kezdve már minden csak álldogál.
a lámpák fényköre fojtott hahó.
egyre csak pislog a sírhant-mécs szembogár,
lobban egy utolsót, s belepi a hó.

Veréb Dániel

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Veréb Dániel

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned