halottak napja

a szobrok tekintete múltba költözött
elidőz koszorú-ráncaidon
arcod a keresztek árnyékai között
idézőjelbe tett, sápadt idom.

felettünk károgó madárraj-széria:
az alkonyat hasába lőtt sörét.
kivérzi csendesen fényét a téli nap,
hiába szorít felhőket köré.

onnantól kezdve már minden csak álldogál.
a lámpák fényköre fojtott hahó.
egyre csak pislog a sírhant-mécs szembogár,
lobban egy utolsót, s belepi a hó.

Címkék:
Értékelés:
(0 szavazat)
Veréb Dániel

Szerkesztés alatt...

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Veréb Dániel

Tovább a kategóriában: « Ó Nem akarok mindent megtenni, csak bármit »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned