ó


az elzümmögő nap fonákja ében,
elnyűtt szárnyán maradt egy ujjnyi folt:
ezüstből font varsa a belsejében,
egy szájformázta csendes ó - a hold.

még viszketünk a szúnyogcsípte kéjben.
tavad tükrén a fej alábukott,
egy pillanatra elhitte merészen,
hogy most talán önmagát látja ott,

de foglyul esett hínárbörtönében.
a tó befagy, és szitál rá a hó,
lepislog ránk a megkövülő éjben,
mi köztünk van, most csak egy csendes ó.

Veréb Dániel

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Veréb Dániel

Tovább a kategóriában: « Fényszennyezés Halottak napja »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned