A nagy út előtt


Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.

A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.

Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti-óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.

Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.

Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.

Millei Lajos

1961 január 25.-én születtem Dombóváron. Ötvennyolc évesen három felnőtt fiú apja és két hét éves, gyönyörű ikerkislány nagyapja vagyok. Lengyelen, egy tolna megyei, dimbes-dombos faluban élek a feleségemmel. Nemcsak az ifjonti éveim vesztek el az idő feneketlen kútjában, hanem az egészségem is, ezért egy ideje már rokkantnyugdíjasként telnek a napjaim. Gyakorta ülök órákon keresztül (főként éjszaka) a számítógép előtt, hogy a fejemben kavargó gondolatok káoszát betűk, szavak, mondatok formájában rendszerezni próbáljam egy –egy vers, vagy novella kedvéért. A megjelent három verses és egy novelláskötetemen kívül megtalálható vagyok különböző irodalmi oldalakon, eleget teszek az ország számos nagyvárosából érkező könyvbemutatói felkéréseknek, és a nyolcvanas- kilencvenes években gyakorolt szerkesztői munkásságomat november 12.-e óta az Art’húr Irodalmi Kávéház virtuális hasábjain folytathatom.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned