Logo
Nyomtatás

A RÉGI PRÉS ALATT

Nem nagy szám, mondják rálegyintve az unokák,
s lehet igazuk is, hiszen nyilvánvaló:
oxidáns hatású flavonoidokban nem gazdag,
és markáns savszerkezet, ízvilág, illat- és zamatanyag
sem jellemzi a lugasunkban ringó regéci direkt-Otellót,
de a prés alatt bizonyság: bár nagy, görcsös, fanyar a magja,
de a múlt zamata zeng benne, ízek és hangok szimfóniája,
kórusban zengi-sorolja betonba lapult falunk kicsinye s nagyja:

A platnin sercegő keserű rókagomba,
mellette gőzében a lapcsánka pirul,
a hazatérő tehénke farát fenve a kapufélfának,
fejét fölszegve bőgi árvaságát az égre,
az almozó-villáról lecsusszanó istállótrágya
szúrós ammóniaszaga mindent belep, mellé
a Néma Józsi ködbefúló csordahívogató tülökszava,
Ernő bácsi kacsokat ritkító kacorkésének hetyke nyikkanása,
a hajnali hars csalánleveleket habzsoló libacsapat gőgös gágogása,
sikonkázás meztelen talpon, a jégtükrös úton, iskolába menet,
a csapdába csalt őzek keserves csecsemősírása,
hagymába pirított vérük sercegése, a titkon lerapsizottaké belehallik,
a szomszéd Gábor hajnali fuldokló kehelése, a tébécé-roráté,
a mehetnék nagy mén, Bandi patadobbanása a palánkdeszkán,
a „nem tiszta, de nem büdös”, szikkadó kapca pállott suhogása,
a kukoricaszár hajnali sikkanása a demizsonnyakban,
harákoló koccintással: no, fiam, Isten-Isten!,
a szorgos fujtató szüntelen sziszegő zihálása a kovácsműhely felől,
mézelő méhek és mohóskodó muslincák raja a pincegádorban,
a láb alá guruló elárvult hullt dió lassú barnulása,
a pendülő ín remegése a létrafokra hágó lábban
a vállra forrt zsáknyi megszolgált termény terhe alatt,
a hullott szilvától bódult szarvaskirály bömbölése a hegytetőről,
Rákóczy Fercsi kallódott aranykengyelének szüzeket kábító pengése,
a templomtól templomig tipegő nénje almamosolya, ahogy a védekezéshez
a kenyérbölcsőbe hajtogatott hófehér konyharuhába rejtett beretvára gondol …

Csiszogva csörög a lánc a bókoló vödörben a kúton,
a Vár árnyéka végigcsúszik a Fő utcán a Nap járását követve,
lapulnak a tőkén, csüngnek a, rengnek a, fenn a lugasban a fürtök,
mint hogyha hinnék, lesz még hozzá áldott, lágy kenyerünk is, betevő,
mind hirdetik fennen: a regéci szőlőnek más íze van!

Köves István

KÖVES ISTVÁN
(1938.03.29. - )

Költő, drámaíró. Amit tud, azt nem a JATE Bölcsészettudományi Karán, vagy a Színház- és Filmtudományi Főiskolán tanulta, ott csak diplomákat szerzett. Életét (eddig) az irodalom és a könyvek jelentették: néhányan az ELTE Egyetemi Könyvtárának főkönyvtárosaként, a Magvető Kk. lektoraként, a Magyar Ifjúság, illetve az Ifjúsági Magazin irodalmi szerkesztőjeként, a Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió dramaturgjaként és számtalan irodalmi kör, klub, társaság alapítójaként, antológiák szerkesztőjeként emlékez(het)nek rá.
Versei és novellái elhíresült antológiákban, országos folyóiratok, heti- és napilapok hasábjain olvashatók, s újabban a világhálón (bővebbet a Google és a Facebook) is megtalálhatók.
Megjelent kötetei:
MIDLIFE CRISIS (London, 1967)
VOLTOMIGLAN – VOLTODIGLAN (Bp., 1975)
BLUE BOX + BLACK BOX (Bp., 1986)
BABÉRT BABÉRT (Bp., 1987)
AKKOR IS BOLDOGOK LESZÜNK (Bp., 1991)
EGY/SZEM/TANÚ (Szeged, 2002)
TÖRT/ÉN/ELEM (Szeged, 2004)
KUPLERÁJBAN NINCSEN SZŰZLÁNY (Bp., 2016)
ULICKAJA SZOKNYÁJA MÖGÉ BÚJVA (Bp., 2017)
NA, NEHOGY MÁR, KEGYELMES URAM! (Bp., 2018)

© A Hetedik, minden jog fenntartva.