Orfeusz leszáll
2020. február 16.

A kő alól a féregjárat
néz sötéten.
Ne tátsd a szádat!
Talán pajor, giliszta
van a mélyben.
Ez út kivisz ma
végleg innen,
vagy a mélybe szédül most az elme?

Veled van-e az életnek szerelme
még, vagy végleg elhagyott?
Tűzeső esik. Hideg. Sötét az ég,
ami virág volt, mind elfagyott,
hiába pengeted a lantot szépen!

És a kő alól a féregjárat
néz sötéten,
mint a képen,
amelyet elméd vásznára vetít.
Talán nincs benne éppen,
ami árthat.
Más is volt a mélyben.
Aki megáll, és visszanéz,
mindig veszít.

 

Megjelent az Előretolt helyőrség pályázatán

Utoljára frissítve:2020. december 24., csütörtök 14:49
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned