Hazatérés


Porzott az út, szemembe rázta
szürke kontyát, elvakított.
Duzzadt eget szurkált a nyárfasor,
nyakamba dőlt a hőség.
A harangtorony csonkán,
levett kalappal fogadott.
Házak és kertek összementek,
a kurta utcák önmagukba folytak,
végtelennek hitt, tágas mezőket
fukar valóság szabta el.
Az nem lehet, hogy ami hazavonzott,
csak a gyermekkor csalfa optikája,
valami mélyebb kényszer hajthatott
az álmokon is átütő erővel,
mint holdkórost az égi vonzás,
bőrömön tested illata,
földbe dugott magok késztetése
életre törni.
Elsétáltam a Holt-Tiszához,
utánam néztek kerek asszonyarcok,
mint napraforgók kerítés felett,
baráti kéz, gyengéden hátba vert,
a parton csend, a horgász
botja végén figyelem feszült,
a nádas lába közt babrált a szél,
a víz mellére vonta az eget
úgy dőltem partja zizegő füvére,
mint öreg fa saját árnyékára.

Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Addig Most lett tied »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned