FARKASALKONY


Rácsra feszítetten,
már mióta is?
Csoda, hogy bírja még a szemgolyó
a lámpák nélküli ablakokat.
Körben, mint száradni aggatott képek,
latrok és húszévesek vegyesen,
hogy lám, a biológia nem dekázik:
mosdatlanra és orvosra
egyaránt felkerülhet
a látatlan korona.
Várom a beígért változatlant,
farkasok ösvényei futnak össze
lábam alatt, mint kézfej
lila erezete : egyetlen marokkal
manipulálható gyeplő.
Katatón csöndben
viseljük a semmiből
ránk sújtó ostorok nyomait,
mint dagadt ég arca
a villámok sebhelyeit
s nem érkezik jótékony eső:
tisztulna már résnyire
a farkasalkony.

B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Színfalak mögött Felkészülve »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned