Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.

Keringésnyi káosz, izzadó őrület, 
meggondolatlan, szerteszét szalad,
követhetetlenül ámok és hanyag
lett a plazma szintje. Hősöket

keresnek, a visszafordítható szerint
valami véges káoszok helyett,
elfáradt és megáll lába,

ha előbújt, elérjük majd megint
matériája végül csak incseleg,
s visszabújik saját önmagába.

 

 

 

Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.

Utoljára frissítve:2020. szeptember 30., szerda 12:26
Vesztergom Andrea

(1977, Zirc ‒ )

„Egy zugot keresnék magamnak,
ablakok helyett vakablak,
a verseket magamra hagytam,
szavak ülnek, elolvasatlan.” (Vesztergom Andrea: Sordino)

Tíz évesen írt először verseket, 2000 óta publikál, első verseskötete 2006-ban látott
napvilágot. 2015-ben a Szünet a semmiben című kötetéért elnyerte az Irodalmi Jelen költészeti díját.

„Vesztergom Andrea bravúrosan bánik a kötött formával, leheletfinom költői képei,
szokatlan, újszerű fogalmai, jelzői arra késztetik az olvasót, hogy kötetét újra és újra
fellapozza.” (Varga Melinda)

Főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vesztergom Andrea

Tovább a kategóriában: « Ím ígyen szólott Mortis memoriam »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned