Az utolsó virág

Fölém nőni fáradt, szürke kisváros
utcáin szállnak az almavirágok.
Millió szirom hagyja ott az ágát,
s az egyiket mégis visszaszállni látták.

Szél vetéli a település rostos
alma-magzatjait. Nem akar bronzot,
húsos gömböket. Féltékeny szerető
haragjától remeg a lomb-lepedő.

De hiába mereszti rá bamba
szél-szemét, világzörgető hangja,
hiába zúg. Csodálva szemlélem:

az ágra bája visszatért egészen.
Övé a jelen, a jövő és a múlt
És bírni fogja, ha a nyári szél lesújt.

Utoljára frissítve:2020. szeptember 26., szombat 18:03
Bék Timur

Bék Timur (Szászvár, 1997 − )
költő

„Egészben maradni, élni túl nehéz. / Könnyen múlok, aggodalmatlanul. / Lótuszban ülök.
Mint sűrű, sárga méz, / feltör a fény repedt bőröm alól.” (Bék Timur: Aszterión)

2019-ben jelent meg első kötete Aszterión címmel, amiért Khelidón-díjat és Gérecz Attila-
díjat kapott. Írásait többek közt a Bárka, a Kortárs és a Tiszatáj publikálta.

„Bék Timur képei gyakran fölfedezés értékűek, ha nem is tudós találmányok: a gondolkodás történetéből és a lélek mélyéből merített költői lelemények.” (Alföldy Jenő)

Legfrissebbek a szerzőtől: Bék Timur

Tovább a kategóriában: « Szólam A kezdet után »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned