- Írta: Nagy Lea
- Kategória: Versek
- Megjelent: 107 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Szólam
A bögrém szélén van egy horpadás.
Gőzölgése áramlatokat szül: Kóbor.
Minden egy helyen, ezüstszínű varázs.
Kiemelem csendünket valamiféle tóból.
Fák felett pókfonál lebeg, tétován, épp: ahogy.
Megszólal a Kóbor, furcsa, fals szólamok.
Melegem hiánya libben: Ha fogy.
Mint a távlatok szétnyílása, lepereg rólam.
Utánam nyújtózkodsz, de mindez párolog.
Kiáltok, te lihegsz, magas „Á”: ez csak egy torok.
Nem vethetsz meg, nem vethetsz rám szemet.
A fonál egysíkon lebeg vele. Neve: Semmilyen.
Ez a nevünk, így ringatózunk, a Kóbor pihen.
Azt reméljük, hogy talán szeret.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.
Nagy Lea
Nagy Lea (2000, Szolnok ‒)
költő
„mert már mindent
kiszorít az agyból valami vákuum, és elhisszük, hogy
jelen vagyunk a jelenlétben.” (Nagy Lea: Jelen)
2017 óta jelennek meg versei különböző irodalmi folyóiratokban (Spanyolnátha, Magyar
Napló, Tiszatáj, Jelenkor, Irodalmi Jelen). Első kötetével (Légörvény) 2018-ban elnyerte a
Magyar Írószövetség Debüt-díját.
„Nagy Lea kötete, kétségtelenül idézi a költőelőd József Attilát, elsősorban abban, hogy szóteremtő képességgel, sajátos nyelvi leleményekkel lepi meg az olvasót, de még inkább idézi − szavaiban is! − Arthur Rimbaud-t, a kamaszköltőt, akinek szabadságvágya és „vadsága” éppen a költészetében tudott kiteljesedni.” (Petőcz András)
Második kötete 2020-ban jelent meg Kőhullás címmel. A költészet mellett balettel és
festészettel is foglalkozik.