Amikor eltűnünk

Nem is villanna fel, se zöld, se sárga,
nem is feszülne semmilyen kereszten
semmiféle csillag kegyes-kegyetlen,
ha nem nézném őt, s engem ő: a lámpa.

Arcomra vetül alkalmatlansága
változásra. Nem ereszt, nem eresztem,
bámuljuk egymást a város-veremben
mélységek nélkül, s mindenki magára

gondol – saját dugója ez. Exitus
nincsen, nem is lehet, pedig ott van
egy végtelen széles képlet: beton plusz

idő. És lám, a lámpa fel se lobban,
mégis véget ér e szörnyű rítus.
Vasak maradnak. Zajtalan és szótlan.

 

 

Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.

Utoljára frissítve:2020. szeptember 30., szerda 12:31
Bék Timur

Bék Timur (Szászvár, 1997 − )
költő

„Egészben maradni, élni túl nehéz. / Könnyen múlok, aggodalmatlanul. / Lótuszban ülök.
Mint sűrű, sárga méz, / feltör a fény repedt bőröm alól.” (Bék Timur: Aszterión)

2019-ben jelent meg első kötete Aszterión címmel, amiért Khelidón-díjat és Gérecz Attila-
díjat kapott. Írásait többek közt a Bárka, a Kortárs és a Tiszatáj publikálta.

„Bék Timur képei gyakran fölfedezés értékűek, ha nem is tudós találmányok: a gondolkodás történetéből és a lélek mélyéből merített költői lelemények.” (Alföldy Jenő)

Legfrissebbek a szerzőtől: Bék Timur

Tovább a kategóriában: « Nincs lehetetlen Nem minden az »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned