- Írta: Nagy Lea
- Kategória: Versek
- Megjelent: 136 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Libbenés
Sodródás, léptek, magány: Most előz
Két kalapos magánya, különös viszony van.
Testem körött labirintus, iszonyban.
Most szélzúgás és levelek, ó te lősz.
Hallgatjuk a zajt, tenger csendjét, ez ősz.
Süllyedek, s hagyom, magányom: sziromban.
Ellibbenek, hiába, én kimondtam
Ülök, és csak nézlek, valami tetőz.
Az ég feketéje bőrömön, ha hagynám: Forrna.
Testem sejtjei elindultak, egészen sorvad.
Nincs menekvés, csak egy esetben: Ha jól.
Két kalapos egy burokban: Áttetsző forma.
Semmi sincs külön: ez kell a kornak.
Egyszer majd kibújok testem alól.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.
Nagy Lea
Nagy Lea (2000, Szolnok ‒)
költő
„mert már mindent
kiszorít az agyból valami vákuum, és elhisszük, hogy
jelen vagyunk a jelenlétben.” (Nagy Lea: Jelen)
2017 óta jelennek meg versei különböző irodalmi folyóiratokban (Spanyolnátha, Magyar
Napló, Tiszatáj, Jelenkor, Irodalmi Jelen). Első kötetével (Légörvény) 2018-ban elnyerte a
Magyar Írószövetség Debüt-díját.
„Nagy Lea kötete, kétségtelenül idézi a költőelőd József Attilát, elsősorban abban, hogy szóteremtő képességgel, sajátos nyelvi leleményekkel lepi meg az olvasót, de még inkább idézi − szavaiban is! − Arthur Rimbaud-t, a kamaszköltőt, akinek szabadságvágya és „vadsága” éppen a költészetében tudott kiteljesedni.” (Petőcz András)
Második kötete 2020-ban jelent meg Kőhullás címmel. A költészet mellett balettel és
festészettel is foglalkozik.