Macskaarcú hold

A délutánra ráfolyt és szűrt lett az este,
a padokra költöző huligánok
közt, mint minden más délutánon,
a növő holdat egy macskaszem figyelte:

A holdsugárban újra megfürödtem,
habjain buborékból cseppek ültek,
egy régesrégi gyermekdalt fütyültek
pattant héjú hártyáik körülöttem.

A Hold lecsorgó ezüsttel világít,
az arca a korongjára már megérkezett,
fürdeti tükrében a zajtalan Volga,

súgja súlyos, borzongós babonáit
-macskaarcú, ravaszkás bölcselet-
mintha az éjjel boszorkánya volna.

 

 

Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.

Utoljára frissítve:2020. szeptember 30., szerda 12:32
Vesztergom Andrea

(1977, Zirc ‒ )

„Egy zugot keresnék magamnak,
ablakok helyett vakablak,
a verseket magamra hagytam,
szavak ülnek, elolvasatlan.” (Vesztergom Andrea: Sordino)

Tíz évesen írt először verseket, 2000 óta publikál, első verseskötete 2006-ban látott
napvilágot. 2015-ben a Szünet a semmiben című kötetéért elnyerte az Irodalmi Jelen költészeti díját.

„Vesztergom Andrea bravúrosan bánik a kötött formával, leheletfinom költői képei,
szokatlan, újszerű fogalmai, jelzői arra késztetik az olvasót, hogy kötetét újra és újra
fellapozza.” (Varga Melinda)

Főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vesztergom Andrea

Tovább a kategóriában: « Anyahajó Libbenés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned