- Írta: Siska Péter
- Kategória: Versek
- Megjelent: 154 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Ellenfény
1.
A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.
Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.
Bárhová.
2.
Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –
neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.
Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.
Siska Péter
1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).