Logo
Nyomtatás

A város peremén

itt mindig szép tisztaszavú ősz van,
oly halkan oson a volt cselédsoron,
a játszótereken már tarka paplan
a hárslevél, s csend a bodzabokrokon.

néhány tűzfal szinte őszinte gyermek,
egyiken piros krétával, "szeretlek hazám",
és hirtelen, mint akit vernek,
korhadt kertkapu jajdul sarokvasán.

a mosókonyhák mélyén a nyár lapul,
bádogteknőben az ég kékes habja,
és a lúgos vízben váratlanul
felkacag pár hófehér szappandarabka.

a bezárt sörgyár udvarán furcsa mámor,
sötét tócsák bőrét borzolja a szél,
és valami bukott hatalom kormától,
feketén csillog a csorba járdaszegély.

itt van ez a város, enyém minden titka,
bűnöm, börtönöm ez, mit szám dadogni bír,
mellkasomban összezúzott csontkalitka
szilánkja, mely öl, ha moccanni mer a szív.

Fövényi Sándor

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Fövényi Sándor

© A Hetedik, minden jog fenntartva.