Elengedem
(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. versére)


Hogy legyél
velem,
mert én
már két tüdővel
lélegzem;
hogy
amikor ez a könny
itt kicsordul,
a te
szép ívű álladon
perzseljen;
hogy minden hibámért
egészen,
benned
egy álló világ őrjöngve
égjen;
hogy kétrét görnyedve,
csúszva-
mászva kérjed,
hogy
nem így, s
nem ez,
de mindened
és végleg
csakis
enyém legyen.

Hogy végül
e nagy szenvedésben
enyhed
csak
a szó legyen,
mely
ma éppen
oly önző
és véghetetlen,
mint te magad
voltál,
aki
engem,
és csakis engem
akart
magának.

Így legyen!
S akkor,
majd talán
én is
elengedem,
hogy
az az Úristen
egykor
nekem rendelt.

Megyesi Nagy Imre

Írtam néhány versfélét, de nem gondolkozhatok magam felől igazán, sem költői, sem művészeti léptékekkel. Néha úgy érzem, csak tapogatózok, firkálok valami megmagyarázhatatlan kényszer által hajtva, ami nem engedi, hogy abbahagyjam. Csak halványan emlékszem az első versekre – egy sincs már meg belőlük-, de bizonytalanul gondolok az utolsóra is. Fogalmam sincs, mikor lesz az a pont, amikor elég lesz. Annak ellenére, hogy harminc év alatt legalább három ciklust, és vagy tíz év hallgatást tudok magam mögött, azért még reménykedem néhányban. Szüntelen foglalkoztat, hogy miképpen, miért, s hogyan születik a vers, az igazi, az élő, és ható műalkotás? Mert a jó vers műalkotás, ebben egészen bizonyos vagyok, mint ahogy abban is, hogy a jó költő, nem csupán költő, de művész is, amennyiben folyamatosan, időről időre élő, és ható írásokat produkál. A magam tapasztalatai, érzései bizonytalanok, és méltatlanok is bármiféle komoly, maradéktalanul helytálló következtetés levonására. Ennél sokkal autentikusabbak Füst Milánnak, s az általam imádott Pilinszky Jánosnak esztétikai, és filozófiai írásai. A nyelv, és a művészet is koronként változik, annak igényei, természete szerint, de folyamatossága sosem szűnik meg, hacsak nem élettért vesztve ki nem hal. S ez az, ami engem úgymond, izgalomban tart. Azaz, ahogy Pilinszky János is mondta „a dolgok merre fele mutatnak”?

Engem elsősorban Isten-ember, ember-ember, valamint létállapot, környezet és ember relációi foglalkoztatnak az idő, lélek és szellem síkjain. Eddigi verseim, a maguk hangvételével ezek szintjeit, színeit, és mikéntjeit igyekeztek megjeleníteni több-kevesebb sikerrel.

Tovább a kategóriában: « Kötélhúzás Front »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned