Kötélhúzás


Szorítom a kezed
még ne menj
húzzuk az időt,

Hiányod kicsorbult
pohár, tudom néha
összekoccant velem

Éles szilánk lettem,
az elvesztegetett
idő fejünkre nő

A távolság köztünk
szakadék, lassan
áthidalhatatlan

Húzzuk az időt
de vége, valaki
mondja ki végre.

Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned