65. Henry sokan van

Úgy tűnik, mr. Csont nem százas.
Az már ismert, hogy Henry lökött.
Így együtt ők, meg a költő, a hármas
bukdácsolnak tétován a sorok között:
mind hibázik. Henry, hogy él. Mr. Csont,
mert tanácsot ad.
A költő agya meg kissé skizofrén,
hogy Henry, Csont, és maga közt váltogat.

Ebből még adódhat némi kalamajka,
ha túlélik ezt a verset is.
Henry, Csont, a költő fejét vakarja.
Olvasó hajat tép: - az Istenit!
Mi ez a szar? Ez a tapló
Henry, és írója kit érdekel?
"Ah, lágyabb szellőt", bársonyos szót!
Félbe hagyom. - így mérlegel.

Nosza, immár négyen volnánk
a versben: Én, Henry, Csontja, az olvasó,
nem tudom szépen, hát mondom nyersen:
ez így hasadás bizony, hahó!
Lehet, hogy jó lenne, ha, mint Sally
a regényben, a négy majd egyesül,
de amíg ebből nem lesz semmi,
az olvasónak Henry így kézbesül.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. augusztus 06., csütörtök 12:04
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « 64. Henry tervei 67. Henry buszozik »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned