62. Henry svábbogarakról töpreng

- A svábbogárnak főnöke nincs.
Jól él a szeméten. És szabadon.
Az élet számára nem nagy kincs.
Nekem se. Ha látom, eltaposom -,
gondolja Henry. - Egy svábbogárnak,
ha nincsen henryje, tiszta öröm.
Örömet szereznék egy ármádiának
tehát, ha magamat megölöm.

- De Henry! Már megint tévedtél.
Valamit figyelembe nem veszel. –
Szól mr. Csont - hiába méreg, kötél,
boldogságukból majd nem eszel.
Hiszen, ha nem vagy, már azt sem tudod
egyrészt, hogy terved hogyan sikerült,
másrészt, még hány Henry marad, te tulok,
ha a kötél nyakadra kerül?

Ötleted nem nyerő, lásd be hát:
így nem lehet boldogítani svábbogarat,
hiszen ha rád nem lép egy láb,
attól még hány boldogtalan Henry marad?
- De mr. Csont, érvelése hibás.
Hol maradt most belőle a logika?
- Tudod, Henry, a hideg néha kiráz
tőled. Inkább elmegyek most moziba.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. augusztus 06., csütörtök 12:00
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned