61. Idősíkok síkba fejtve

Nincs időrend. Henry a külön
pillanatokban él,
a történetet nem csípi fülön.
Fejlődést nem remél;
hogy kívül van-e (magán),
vagy a betonkockában ül,
az szimultán is lehet talán,
Henry nem menekül.

Mint kiterített film, olyan
Henry története,
ha a kockáit egy vetítő gép
egyszerre vetíti le,
vagy Picasso, ha síkba fejtve
festi Quernicát.
Az időrend el van felejtve.
Így látja Henry magát.

Idő nélkül nincsen mozgás.
Henry tudja jól,
hát kérdezni minek, mert válasz sincs rá,
hisz nincs, aki válaszol
Csak képek vannak. Szétszakítottak,
mint egy ocsmány plakát,
összekevert lapjai a kornak.
Csupa összetört tükörszilánk.


a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. augusztus 06., csütörtök 11:59
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned