Csak úgy firkálgatok szonett

Kifogyott a tollamból a tinta,
nem jön egy jónak tűnő gondolat,
ihlet nélkül fogva tart egy inda,
hová tűntek előlem a szavak!?

Megírtak már réges-régen mindent,
igazságot, életet és halált,
elénk szórva mindenféle kincset,
mire az ember néhanap rátalált.

Suttogva megérinti lelkünk húrját,
korokon átívelve szól hozzánk,
felfedve az élet forrásának kútját,

szomjazóknak így oltva szomját.
Mindenben ott lebeg a fent és lent,
tudd, hogy odakint van az idebent.

Toma Ágnes

Torma Ágnesnek hívnak, kb. 6-7 éve forgatom a pennát.
Egy ismeretlen fiatalembertől kapott verses szerelmes levél indította el nálam az írással való foglalkozást. Helyesebben újraindította, hisz mint oly sokan, általános iskolában én is próbálkoztam a versírással.
Tollamból előbukkannak haikuk, apevák, versek, néha egy-egy mese.
Gyakori szereplőim az élet és a halál, az őket körülvevő misztérium, illetve az, ami épp megérint, és írásra sarkall. Többnyire kell valami, ami beindítja a folyamatot, de hogy ez épp egy felhő az égen, vagy egy vicces történés az életből, esetleg egy kedves ember halála, netán egy konkrét kérés, sosem tudható előre.
Verseim, haikuim jelentek már meg online magazinokban éppúgy, mint nyomtatott formában, bár önálló kötettel még nem rendelkezem.

Tovább a kategóriában: « Ottfelejtett illat Ablakok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned