Haikuk

Fenőkő

Az éles szavak
Életlen gondolaton
Csiszolódnak.

Szerencse

Hiába dobsz fel
Egy érmét, mind két oldal
Ugyan annyit ér!

Medvecsók

Most szíven ütött
Minden kimondott szavad.
Lila a mellkas.

Fehér

Minden emléket
Leírtam egy papírra.
Fehér filctollal.

Jobb kéz szabály

Kereszteződés:
Te jobbra, Ő balra volt.
Elengedtelek.

Szív(acs)

A kicsavart szív
Bármikor képes újra
Megszívni magát.

Téli haiku

Kificamodott
Ágak integetnek a
Csontritkult télnek.

Csendélet

Mikor megérted
ajkain a csendet, nem
kell magyarázat.

Utoljára frissítve:2020. július 09., csütörtök 18:50
Címkék:
Értékelés:
(1 szavazat)
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

Tovább a kategóriában: « Három lépésnyire Térkép »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned