Tagnap sok dolog…

Tegnap sok dolog járt a fejemben,
ketten ültünk minden gondolatban.
Egy táltoson, egy nyeregben
Itt a rím még patkolatlan.

Kapaszkodtam minden mondatban beléd.
Te elől ültél, én hátul álltam.
Nagy volt a szóköz. Nem jutottam eléd.
A tollbamondást nem én diktáltam.

Te voltál a kezdet, a csupa nagy betű,
Én minden mondat végén a kérdőjel.
Most már tudom, egyik sem egyszerű..
Főleg elmondani mind ezt egy tüdővel .

Ellöktem egy ragot, felborítottam egy szót.
Próbáltam odaférkőzni melléd.
Szűkült a tér. Húztam a margót,
De nem értettem csended nyelvét.

A tenyered lett volna a súgógépem,
De összekulcsoltad ujjaid.
Esélyem sem volt átlépnem,
Az ajtón, minek nem találom kulcsait.

A kulcsszavak mind közöttünk álltak.
De a szájzárba egyik sem illett.
Tudom, néma ajkak diktáltak,
Olyat, mitől üveges lett a tekintet.

Csend van. Már nincsenek köztünk szavak.
Csak végtelen szóköz, és hiányjelek.
A rímek lassan belenyugszanak,
De valami még tartja a sorvégeket.

Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned