Logo
Nyomtatás
Z

Csak nézem őket majd, míg átsietnek,
határozottan, mintha céljuk lenne,
nevük ne kérdezd, nem jut már eszembe,
ahogy tiéd sem, névtelen szeretlek,

terelik őket? vagy maguktól mennek?
milyen parádé? végső seregszemle,
leszegett fejjel, nem nézve szemembe
vonulnak, egyre ismeretlenebbek,

talán megérintettem őket egyszer,
bőrükhöz értem, épp csak ujjhegyemmel
rajzoltam rájuk villám Z-betűt,

hová sietnek? mi lett életemmel?
halandó ésszel ezt nem érhetem fel,
eltűnnek mind, csak te vagy mindenütt.
Szokolay Zoltán

Szokolay Zoltán


1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Fülöpszálláson él.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művei:
Nyílegyenes gyalogút (versek, Írmag, 2017)
Kivételes találkozások (versek, DéEmKá Szeged, 2017)
Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015)
Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012)
Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010)
Sörmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002)
Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg)
A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985)
Az élő hal (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjai:
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1/2-1/2, 1981, 1984)
Radnóti-díj (versmondóként, 1984)
az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
Mécs László-díj (2017)


E-mail cím: zoltan@szokolay.net

Legfrissebbek a szerzőtől: Szokolay Zoltán

© A Hetedik, minden jog fenntartva.