Logo
Nyomtatás
fű-fű

lakhat-e a szívben akkora jóság a dobogások meredekéhez
igazítja a csillagok átlóját így kerül az ember közel az éghez
egészen közel a mindenség fölségterületéhez

a hold hisz hetek óta éhezett gömbölyűre hízik
és nem lesz a sötétség kaszája teli szájjal skandálja
felhő felhő felhő és madarak dagadó szárnya

föntről nézve kerek erdő a fák szórványmagánya
és semmi létén merenghet el a fű
megannyi félrehajló nedves i-betű

aztán majd pontot teszünk a dobogásra
a sötétség mellkasán hajnallá vérzi magát néhány hófehér
kokárda és fölrikolt a virradás mint egy vörös hegedű

fű fű fű – szívünket váltakozva tölti ki az űr és a derű
nem tudni melyikben lakik az isten és a föltámadás
melyikben nagyobb horderejű.
© A Hetedik, minden jog fenntartva.