- Írta: Marczinka Csaba
- Kategória: Versek
- Megjelent: 119 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
J.Gy. anyját siratja – a túlvilágról
én már elvagyok VALAHOL
– de Neked egyre nehezebb
e földi lét, kisnyugdíjból!...
lassan kialszom magamból
a VERA(A)NÁLT, tündérnevű
démonom és eszmélkedem
kicsit olyan, mintha csupán
az Alpesekbe utaztam
volna, csak épp lavina zár el...
de nagyon messziről, kicsit
rálátok Szegedre és Pestre,
meg szűk otthonodra is, Anya!
látszik Várad és Erdély is...
mégis minden oly kicsinek,
annyira szűkösnek tűnik!
az egész, mint egy rogyadozó
NYUGDÍJASOTTHON, minek „Ország”
a neve... – küszködsz itt még sokat!
csupán másfél évtized múltán
jössz át a felfénylő Túlsó
Partra... – s láthatsz, ha a Sors akarja!...
________________________________________
Marczinka Csaba
Rövid szakmai önéletrajz
1967-ben születtem Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán
végeztem tanulmányaimat.
Már ekkor írogattam, majd 1994-től egyre rendszeresebben publikáltam a
különböző lapokban és
folyóiratokban (Mozgó Világ , Élet és Irodalom, Magyar Napló például).
Több antológiában is
megjelentek verseim (pl. Igennem antológia). Első verseskötetem
1997-ben jelent meg "Előszó a halálhoz"
címmel az Alterrra Kiadónál. Második kötetem 2001-ben jelent meg "Ki
lopta el az ortho-doxámat? " címmel
a Littera Nova Kiadónál. Ezután hosszú szünet következett. A versek
mellett mind több prózát is írtam.
2017-ben meg is jelent "Örök Évi-fantáziák" c. kisregényem. S egy
nagyobb regényen is dolgozom. 2018 januárjában
megjelent harmadik verseskötetem "Dévaj Szent Feri és Matyinetti
őrmester" címmel.Ez utóbbi kötet főleg
epikus verseket tartalmaz. Kéne majd a lírai versekből is egy válogatás.
Marczinka Csaba