ÖRÖK NOSZTALGIA

Rég kinőttem már a szép meséket,
többsincsek mára sehol nincsenek.
Az egyszervoltak hiánya éget,
hiába kutatom a kincseket.
A szóló szőlő régen elvadult,
s a mosolygó alma férgébe fúlt,
Kertem fái súgják: talán, egyszer,
de jött a fagy, szél is fújt hidegen.
Hiába sok bölcs tanács , vegyszer,
más a zamat, valahogy idegen.
Szám már a vadkörtéknek sem hisz,
hamuban sült pogácsán sok a dísz
Egyszer lehettem nyalka kis lovag,
pörgött velünk az egész díszterem.
Közülünk hol vannak annyi sokan?
Hova tűnt a kastély, a díszletek?
Így maradtam annak, aki vagyok,
egyenes derék,bár néha sajog.
Szegény apám is ilyen volt, konok,
mint szegény ember sokadik fia,
hitte, igazabbá válnak korok.
El is kerülte fényes fóbia.
Tudta, sok itt a szalmaláng király,
hogy jó jövőt nem rak le viszály.
Mint annyi más, néha elgondolkodom,
hova is tűntek el a szép mesék?
A valóságra miért ül sok korom,
lesz-e legkisebb, aki szól:elég?
Nosztalgia voltál? Ne mondd soha,
gyermek-álmok örök lovagkora!

első közlés

Utoljára frissítve:2020. június 03., szerda 11:55
Pődör György

Pődör György 1948. szeptember 24.-én született Vasszilvágyon, ahol gyermekkorát és általános iskolai éveit töltötte. Az egész életét meghatározó szép élményeit, a vasi táj, a szülőföld és a szülők szeretetét számtalan vers és kötet őrzi. Családi hagyományként a műszaki pályát választotta, ám szépirodalmi tevékenységét is tovább folytatta. A szombathelyi gépipari technikum elvégzése és a katonai szolgálat után a dunaújvárosi műszaki főiskolán (acélszerkezet-tervező) illetve a budapesti műszaki egyetem nappali szakán (mérnök-tanár) szerzett diplomát. Később ugyanitt közoktatás vezetői (1996), illetve a veszprémi egyetemen minőségügyi szakmérnöki (2001) oklevelet kapott. Nős, felesége Kusler Erzsébet, akivel együtt járt főiskolára, egyetemre, szintén műszaki ember. Gyermekei: Csaba (1974) és Zoltán (1976) foglalkozásuk mellett aktív sportemberek. Az egyetem elvégzése után egy évet tanított Zalaegerszegen az építőipari szakközépiskolában, majd Körmenden lett tanársegéd a főiskolán. 1975-ben került a szombathelyi Savaria Szakközépiskolába. Az azóta eltelt időszakban nagyon sok sikeres tanítványára emlékezhet vissza büszkén. Tízéves igazgatósága alatt épült meg a kollégium, alakult ki a korszerű tanműhely- rendszer és növekedett a tanulói létszám több mint másfélszeresére. Országos elismertsége volt az intézmények a szakmai tanulmányi versenyeken elért eredmények miatt is. 2010-ben vonult nyugdíjba, az iskolával a kapcsolata nem szűnt meg, de tanórákat nem vállal. Minőségügyi szakmérnöki munkája mellett lakóhelyén

aktív közösségi tevékenységet folytat.

Irodalmi munkássága a hetvenes évek elején indult a Sor című vasi antológiával (1971), majd ezt követték Tavasz-kötetek Fejér megyében.Öt önálló kötete jelent meg: Szélmalomverő (1985), Pecsétek feltörése (1991), Zodiákus (2008).Ítéletidő (2013) és a gyermekverseket tartalmazó Játékos világ . Versei folyamatosan jelentek meg a helyi és a regionális sajtóban.irodalmi folyóiratokban Számtalan irodalmi antológia szerzője, szerkesztője volt az elmúlt évtizedekben. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációit cikkek, tanulmányok sokasága mellett szakmai példatárak és oktatási segédanyagok fémjelzik. Számos városi, megyei és országos elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia kitüntetést. Gyermekkora óta foglalkozik ásványokkal. Alapító tagja a Magyar Minerofil Társaságnak és a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Körnek, illetve a Földtani Örökségünk Egyesületnek. Ásványtani publikációi elsősorban a vasi terület vonatkozásában ismertebbek. Ásvány-, közet-, illetve fosszilia gyűjteményének válogatott darabjai az általa létrehozott vasszécsenyi Ásványmúzeumban láthatók.    

Tovább a kategóriában: « Gemma A helytartó balladája »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned