Ablakok

Ülök a lépcsőn, hallgatok,
velem szemben ablakok,
szárnyai nyílnak a mennyre:
Maradni? Menni? Merre?

Harsan az ének, szabadság,
- lehet enyém is manapság,
egy tű ad reményt, vagy a mély:
Maradni? Menni? Mi a cél?

Én tudom, hogy látod,
én tudom, hogy érzed,
hogy nekem ez rég nem játék,
de lehet, hogy meg se érted.

Az arcomat nézd csak,
pont ezernyi pontban,
rajta hasad csak az élet,
de lehet, hogy meg se érted.

Nagyobb a félsz is egyedül,
tudva mi van legbelül,
mikor eldöntöm, hogy kell-e:
Maradni? Menni? Merre?

Félek a gyönyör lankatag,
elvész úgy, mint az almaszag.
Repülnék, járnék a hitben,
tarts meg, ha tudsz engem Isten.

Én tudom, hogy látod,
én tudom, hogy érzed,
hogy nekem ez rég nem játék,
de lehet, hogy meg se érted.

Az arcomat nézd csak,
pont ezernyi pontban,
rajta hasad csak az élet
de lehet, hogy meg se érted.

Fekszem a kövön, hallgatok,
felettem zárt ablakok,
üvegén kéznyom: szabad vagy.
Biztosan így akartad?

Sorokpolány, 2019. április 30.

Utoljára frissítve:2020. június 03., szerda 10:41
Sapa Brown

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Sapa Brown

Tovább a kategóriában: « Tavaszi pillanatok Úrvacsora »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned