Mese
 
Ha volna egy mesém, amit mesélhetek
Körém ülnének kíváncsian a gyerekek
Tábortűz égne a hideg éjben
Elintézném, hogy mindegyik féljen
Hogy felfogják a hús törvényét
A lét semmiségét és ebben rejlő csodáját
A kozmosz szédítő horrorját
Megértsék azt, hogy porszemek se vagyunk
Egy kíméletlenül zakatoló gépezetben
Időben és térben, nem szól rólunk semmi
Nem szól hozzánk senki a kereten túlról
Isten léte lényegtelen ránk nézve
Foglalkozol a hangyákkal,
Amikor nincs nálad nagyító,
Amikor nem graszolnak a konyhakővé
Vagy a fürdőben?
Ne hazudj...
Az ember csak van, egyedül a mindenség ölén
Érezheted a csontjaid hidegét
Ami a végedre emlékeztet,
Ahogy hallgatod a mesém
A tűz mellett, azon az estén
Kint is hideg, bent is hideg
Kozmikus magányunk megmarkolja a szíved
Vagy csak én vagyok az?
Kezemben a késsel, nézek rád nevetéssel
Parazsat piszkálok szavakkal és kézzel
Minden mindegy, élj késztetéssel
Hogy legyen egy meséd, amit elmesélhetsz
2020
Utoljára frissítve:2020. június 28., vasárnap 12:36
Virág Balázs Face

Irodalmi kalandor fenegyerek cyberpunk hardcore viking. 

Nem veszi túl komolyan magát. 

Azt csinálja, amit szeret.

Mostanában takarék lángon van, de VAN!!

Mert a Káosz Költő örök!

S valami mozog ott a mélyben. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Virág Balázs Face

Tovább a kategóriában: « Tárgyiasított gesztusok Pucér »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned