Mese
 
Ha volna egy mesém, amit mesélhetek
Körém ülnének kíváncsian a gyerekek
Tábortűz égne a hideg éjben
Elintézném, hogy mindegyik féljen
Hogy felfogják a hús törvényét
A lét semmiségét és ebben rejlő csodáját
A kozmosz szédítő horrorját
Megértség azt, hogy porszemek se vagyunk
Egy kíméletlenül zakatoló gépezetben
Időben és térben, nem szól rólunk semmi
Nem szól hozzánk senki a kereten túlról
Isten léte lényegtelen ránk nézve
Foglalkozol a hangyákkal,
Amikor nincs nálad nagyító,
Amikor nem graszolnak a konyhakővé
Vagy a fürdőben?
Ne hazudj...
Az ember csak van, egyedül a mindenség ölén
Érezheted a csontjaid hidegét
Ami a végedre emlékeztet,
Ahogy hallgatod a mesém
A tűz mellett, azon az estén
Kint is hideg, bent is hideg
Kozmikus magányunk megmarkolja a szíved
Vagy csak én vagyok az?
Kezemben a késsel, nézek rád nevetéssel
Parazsat piszkálok szavakkal és kézzel
Minden mindegy, élj késztetéssel
Hogy legyen egy meséd, amit elmesélhetsz
2020
Virág Balázs Face

Irodalmi kalandor fenegyerek cyberpunk hardcore viking. 

Nem veszi túl komolyan magát. 

Azt csinálja, amit szeret.

Mostanában takarék lángon van, de VAN!!

Mert a Káosz Költő örök!

S valami mozog ott a mélyben. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Virág Balázs Face

Tovább a kategóriában: « Tárgyiasított gesztusok Ahogy »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned