Azt ígérted

Négy éve mentél el
Gyógyulok lassan
Krónikus hiányod néha begyullad,
Ha megütnek árva pillanatok
Karanténba zárt a szeretet
Egyedül vagyok hetek óta
Fullasztó a csend, akár a vírus
Tapintható hiányod elől
Könyvekhez, versekbe menekülök
Fényképedről végleges
Tekinteted kísér bármerre lépek
Minden gyorsan történt
Eszmélni sem maradt időm
Halasztásból örök hiány
Elhallgatásból bűntudat lett
Én voltam a gyenge láncszem
Azt ígérted vigyázol rám
Törékeny ígéreted
Téged sebzett halálra
Nem tűri az Isten,
Hogy helyette döntsünk
Távozásod durva kényszer
Nyitva hagyott ajtó
köszönés nélkül.

Utoljára frissítve:2020. május 05., kedd 21:25
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Lélek Amikor el kell menni »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned