A fenyő

Friss hó alatt nyög egy szerbluc,
recseg-ropog minden ága.
-A tél elöl jobb, ha elfutsz,
s bízol istennek fiába’-.
Így biztatom. Mind hiába
(tán a mersze szállt inába).
Nyűhetetlen kender kötél,
itt tartja a faöntudat,
s mint a béklyó, sok száz gyökér,
mi a mélyben keres-kutat.
-A tél elöl nincs kiutad-,
így mutatok néki utat:
-Teher alatt kell kivárnod,
hogy a fénylő isten jöjjön-,
s leoldja a hideg hámot,
lazítson a rideg örvön.
A tavaszért, ha kell, öljön:
a fenyőmért így könyörgöm.

*

Mindannyian fenyők vagyunk
s fohászkodunk súlyok alatt,
viharokban pusztul fajunk,
emberségünk fásul, apad:
Sebeinkből gyanta fakad,
utánunk csak irtás marad.

Utoljára frissítve:2020. május 05., kedd 20:59
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « A XXI. század költői Kiállítás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned