Vincent

Vásznak lógnak mindenütt az üres szobában.
Ijesztőn vonják fel vitorlaszemüket a köpenyesek.
Napraforgók között ázik a szék, és ott a pipa.
Csendélet. Szegényes asztal, rézvázában égő rózsa.
Egy csillagos éjszaka. Fenn viaszos égbolt, lenn a fák.
„Nem az bolond, aki lát – a világ a vak. Te tudod,
Theo, el akartam mondani nekik – de nem hallották.”

Voltam, ki voltam. Küzdöttem az életemért.
Azt akartam, hogy segíts, de teher ne legyek.
Nincs már elég színem. Szemeim üres képkeretek.

Görnyedt hátam árnyakat simít a meszelt falon.
Olyan halálillata van ma hómezőin a világnak.
Gondolatban sétálok, mint a festett rabok.
Híd az esőben. A vár alatt utolsó lépteim áznak.
Bánfai Zsolt

Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt érettségiztem a Kisfaludy Károly Gimnáziumban, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén végeztem.

Német nyelv és irodalom szakos tanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait és a nívós kortárs költőket. Számomra meghatározó József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes és Nagy László életműve. Megjelentem művészeti magazinokban és több irodalmi folyóiratban is:

ELŐRETOLT HELYŐRSÉG
BÁRKA Online Folyóirat (megjelenés folyamatban)
HOLDKATLAN Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat
SZÓZAT Irodalmi és Társadalomkritikai Folyóirat
HÉTTORONY Irodalmi Magazin
A HETEDIK Irodalmi Folyóirat
LENOLAJ Kulturális Online Folyóirat
ARANYLANT Irodalmi és Művészeti Magazin

Tovább a kategóriában: « Gramofontölcsér Érkezés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned