VERSET ÍRNI
 
Verset írni annyi, mint
kínnal  megfizetni,
aztán ingyen mindet
bőven tovaszórni –
kiürülni, mint óvóhely
a rövid békeidőkben
s reményt bútorozni
kongó eszméletekben.

Verset írni annyi, mint
örömökre törni,
ezer zúzott sebből
szívcsendet vérezni –
saját otthonodban
Robinsont játszani
s mint távoli vitorlás
fehéren feltünni.
 
Verset írni annyi, mint
nyomokból olvasni,
hogy mivégre alakul
a nyugtalan mindenki,
sorsából mennyit tud
a nyers létbe átlopni.
 
Verset írni annyi, mint
egyszer messze menni,
fűből-fából aztán
folyton visszanézni.
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Üzenet Egy életre »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned