- Írta: Siska Péter
- Kategória: Versek
- Megjelent: 269 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Stációk
1.
Veszítesz. Minden győzelmed
félreértés volt.
Papírjaiddal a kezedben
várod, hogy nyíljon az ajtó,
de már mindenki
hazament.
2.
Végbemész. Ráncaid már
szörnyű betűkbe rendeződtek –
esténként a tükör előtt állva
hiába olvasod őket össze,
annak a szónak
sohasem volt értelme.
3.
Az ég. Vagy inkább csak
a mennyezet.
Valaki föléd hajol,
múlásod figyeli. Végtelen,
békés tenger a szeme.
Kicsordulsz belőle.
Siska Péter
1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).