Megfejtés nélkül

 

Nem fejtettem meg még rejtvényt,

légben nem lebegtem sejtként,

s izzó fa sem voltam tűzben.

Aki jó volt, mind elűztem.

 

Nem röpültem táltosháton,

s gebén célom ritkán látom.

Kardot ki nem kovácsoltam,

és már régen nem csókoltam!

 

Átlátok a hamisságon,

és ha lógtam száraz ágon,

markomból ezüst nem pottyant;

már haltam meg. Meg se kottyant.

 

Mint mantrát, mondom a verset,

bárki hallja, szemmel verhet.

Rejtvényt rejtek el sok versben,

meg ne lelhesd, elvermeltem.

 

Érzést írok fel felhőre,

tán tolatva, nem előre.

Tollamból nem fogy a tinta,

és eltorzul mind a minta.

 

Tollfosztáskor tollat téptem,

hozhatna trónfosztást népem.

Ma csütörtök, holnap halnap,

mi leszünk, akik meghalnak.

 

Hogyha megfosztasz tollamtól,

torkomból majd új dallam szól.

Úgy ordítok, berekedek,

hogy halljátok, verekedtek.

 

A rejtvényt még nem fejtettem  meg,

kézzel ökröt sem fejtem meg:

erőszakkal élni félek.

Vagy csak nem visz rá a lélek.

 

2016. ‎június ‎28.,

 

Utoljára frissítve:2016. augusztus 02., kedd 18:28
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Maradok csendben Nyílj meg »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned