Lélek

Múlékony testünk valóságos
helyet hasít a térből,
s addig birtokolja,
míg az odavetett skicc,
megtelik tartalommal
mind azzal, ami jellemez,
de mint a színész
nem adjuk hozzá igazi arcunk,
csak eljátsszuk a szerepet.
Ha a maszkunkon mégis átüt a lélek,
a valóság vérezni kezd,
meztelen arcunk teleírja
titkainkkal, mert őszinte,
mint a halál.

Utoljára frissítve:2020. április 29., szerda 17:42
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Elmúlás Azt ígérted »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned