Elmúlás

Költői szó, illatos,
Mint hervadó virág
Édes, érzéki, végső üzenet
Hajszálrepedés, titkos jel
Idő stigmája régi porcelánon
A finom rajzú virágok között
Múló borzongás, egykor majd te is
Sötétlő vásznon apró repedés
Festmény olajban
Néma dédszülők
Kis fadobozban sérült ékszerek
Tartós kötések aranyvillanása
Gyűrűk, nyakláncok,
Megvakult kövek
Szekrények mélyén túlélőruhák
Sápadó selymek, poros bársonyok
Ha szól a dzsessz,
Belőlük tánc suhog
Megfakult tükrök, talán jobb is így
Míg tartja őket cirádás keret
Megszépítik a mai arcokat
Futólag én is belenézhetek.

Utoljára frissítve:2020. április 29., szerda 17:43
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Fény és sötét Lélek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned