Két kifli

Magzati pózban őrizted ágyam
(kiskifli voltál) édesen, lágyan.

Ölelő karral nagykifli voltam,
átkaroltalak szárazon, sótlan.

Megfűszerezted mégis az álmom,
éreztem ízes ajkad a számon.

S csókok morzsái hullottak egyre,
rá a szemedre, rá az öledre.

Utoljára frissítve:2020. április 29., szerda 17:48
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned