Logo
Nyomtatás

Határaim már

Haikuk

határaim már
nincsenek, korlátokba
kapaszkodok csak

az igazság az,
amit elhiszek neked,
semmi más nem az

olyankor térek
én haza, mikor mások
felemlegetnek

vannak férfiak,
akik nincsenek, őket
békén kell hagyni

az apám szeret
engem minél távolabb
tudni magától

egyetlen vágyam,
a mozdulatlanságig
szeretni téged

gondolkozom, és
arra jutottam csupán,
hogy gondolkozom

a padokon az
árnyékok turbékolnak,
közeleg a nyár

a temetőbe
vitt halottat, siratják
az itthagyottak

a temetőbe
vitt halottak, siratják
az itthagyottat

nem vagy egyedül,
hiszen a magányod még
mindig veled van

élhetett volna
nagyapám még pár évet,
gyorsan lett boldog

most csak átsétál
a falon az unalom,
könyököl a csend

Utoljára frissítve:2020. április 29., szerda 18:11
Ilies Renáta

1987-ben születtem Marosvásárhelyen, öt éves korom óta élek Pesten. Több mint két éve írok verseket. Példaképeim: Pilinszky János, József Attila és Radnóti Miklós. Gyakran olvasok verseket kortárs költőktől is.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ilies Renáta

© A Hetedik, minden jog fenntartva.