Arctalan

amit leírok, meghatároz,
pedig én határozottan
nem vagyok azonos magammal,
legalábbis az általam ismert
és birtokolt résszel nem.
az a baj, hogy túl komolyan veszel –
pedig én csak halálosan vagyok az
és mindig csak játszom –
egyszer azt gondoltam,
szobrot faragok magamból,
de a kihullott szilánkok
és törmelékek felsebeztek
és rádöbbentettek,
hogy távolabbra estem magamtól
mint alma szokott a fától –
így nem vagyok beilleszthető
a jelenembe – arcom sem illik rám.
másszor betapasztottam volna
bennem a vákuumot, az űrt,
azt az isten alakú nyomot,
melyből mindig hiányoztam,
de a sár csak rám száradt,
és törmelékként omlottam
önmagam helyére, éppen oda,
ahol eddig még sohasem voltam.
ha majd feljebb jutok, lenézek és
mosolyomat felhúzom az arcomra –
talán ilyen lehet a megérkezés?

Utoljára frissítve:2020. március 06., péntek 16:55
Bánfai Zsolt

Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt érettségiztem a Kisfaludy Károly Gimnáziumban, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén végeztem.

Német nyelv és irodalom szakos tanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait és a nívós kortárs költőket. Számomra meghatározó József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes és Nagy László életműve. Megjelentem művészeti magazinokban és több irodalmi folyóiratban is:

ELŐRETOLT HELYŐRSÉG
BÁRKA Online Folyóirat (megjelenés folyamatban)
HOLDKATLAN Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat
SZÓZAT Irodalmi és Társadalomkritikai Folyóirat
HÉTTORONY Irodalmi Magazin
A HETEDIK Irodalmi Folyóirat
LENOLAJ Kulturális Online Folyóirat
ARANYLANT Irodalmi és Művészeti Magazin

Legfrissebbek a szerzőtől: Bánfai Zsolt

Tovább a kategóriában: « Tükrözödés A lét pillanata »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned