- Írta: Kasza Béla
- Kategória: Versek
- Megjelent: 217 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
HOGYHA NEM LESZ HOLNAP
Esőt sír a hajnal,
összes cseppje oltár,
vers dadog a számban,
körötte csomó nyál.
összes cseppje oltár,
vers dadog a számban,
körötte csomó nyál.
Minden csillag alszik,
bokrokban, ölekben,
nem találok hitet
parancsban, szövegben.
bokrokban, ölekben,
nem találok hitet
parancsban, szövegben.
Elárvult a szívem,
mostohák az álmok,
rút sebet, fájdalmat
némán kiabálok.
mostohák az álmok,
rút sebet, fájdalmat
némán kiabálok.
Érzékenység ellen
magamat beoltom,
fagyok, tüzek jönnek,
mindegy már a sorsom.
magamat beoltom,
fagyok, tüzek jönnek,
mindegy már a sorsom.
Hogyha nem lesz holnap,
lelkem lehalkítom,
véremtől vörösül
az utolsó alkony.
lelkem lehalkítom,
véremtől vörösül
az utolsó alkony.
Utána már káosz,
így törvény nem állhat,
elpusztul a világ
mint egy beteg állat.
így törvény nem állhat,
elpusztul a világ
mint egy beteg állat.

Kasza Béla
Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Kasza Béla
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned