Hogyha nem lesz holnap

HOGYHA NEM LESZ HOLNAP

Esőt sír a hajnal,
összes cseppje oltár,
vers dadog a számban,
körötte csomó nyál.

Minden csillag alszik,
bokrokban, ölekben,
nem találok hitet
parancsban, szövegben.

Elárvult a szívem,
mostohák az álmok,
rút sebet, fájdalmat
némán kiabálok.

Érzékenység ellen
magamat beoltom,
fagyok, tüzek jönnek,
mindegy már a sorsom.

Hogyha nem lesz holnap,
lelkem lehalkítom,
véremtől vörösül
az utolsó alkony.

Utána már káosz,
így törvény nem állhat,
elpusztul a világ
mint egy beteg állat.

Címkék:

Értékelés:

(2 szavazat)

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.

Tovább a kategóriában: « Belélegezlek Amikor mosolyognak a csillagok »

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned