Alig hihető

Ráncosodik a gyerek,
még mosolyog, játszik,
de alig hihető már,
hogy VAN. Bújócskázik,
aki bújt, aki nem, megyek:
és marad. Csodálkozik,
kisebb, ám gyorsabb
lett a világ, a távol
egyre közelebb. Nézi,
szoktatja magát.
Lassít, nehogy idő előtt
célba érjen. Eddig itta, most
hunyorog a fényben.
A tócsát,mit régen átugrott, megkerüli.
Hosszabb út, de biztosabb.
Lassabban ír, az NY, a GY
nem barátja. Mikor a
hurkokat köti, mosolyog.
Régebben mindig elkésett,
most órákkal előbb indul,
hogy biztosan odaérjen.
Inkább vár kapualjban
utcán, megállóban, téren
és nézi a galambokat.
Néha eteti is őket. Már nem
száll velük. Padot keres, leül
és bámulja a háztetőket.

Utoljára frissítve:2020. március 17., kedd 07:49
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Megteremtelek őszintén »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned