Belélegezlek
 
Alattam siklik a
nyirkos avar.
Hajszolom magam,
űzöm, mert kell!
Most hagyjatok el!
Hagyjatok magamra,
csak azt halljam,
ahogy sípol a tüdő
és lüktet a vér,
körülöttem a tér
csak tágul
engem bámul, ahogy
magamból kirohanok…
téged pedig
kilélegezlek
hagyj el!
Párologj a
bőrömről fel,
hadd üresedjek
hadd legyek magam…
Alattam lassul a
nyirkos avar.
Zihál a tüdő
de lassul a vér
sajog az izom és
szűkül a tér.
Szívemet máris
a hiány fúrja…
inkább belélegezlek
magamba újra
meg újra.
Pelesz Alexandra

Pelesz Szandra
 
Kamaszkorom óta írok, de sokáig csak a családom olvashatta el a papírra vetett soraimat. Néhány éve kezdtem el publikálni, ez idő alatt több országos pályázaton lettem dobogós, írásaim több mint húsz antológiában jelentek meg.
Saját novelláskötetem 2018. decemberében látott napvilágot  A fegyver neve: ember címmel, első kisregényem, a Porhüvely pedig 2019. szeptemberében jelent meg.
Az írás nekem szabadság, mentsvár… Eufórikus és kimondhatatlanul különös érzés, amikor más ember bőrébe bújva létezhetek, akár csak néhány perc erejéig is. És ha ezt az érzést átadhatom másoknak is, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik –, megsokszorozódik.

Legfrissebbek a szerzőtől: Pelesz Alexandra

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned