Belélegezlek
 
Alattam siklik a
nyirkos avar.
Hajszolom magam,
űzöm, mert kell!
Most hagyjatok el!
Hagyjatok magamra,
csak azt halljam,
ahogy sípol a tüdő
és lüktet a vér,
körülöttem a tér
csak tágul
engem bámul, ahogy
magamból kirohanok…
téged pedig
kilélegezlek
hagyj el!
Párologj a
bőrömről fel,
hadd üresedjek
hadd legyek magam…
Alattam lassul a
nyirkos avar.
Zihál a tüdő
de lassul a vér
sajog az izom és
szűkül a tér.
Szívemet máris
a hiány fúrja…
inkább belélegezlek
magamba újra
meg újra.
Pelesz Alexandra

Pelesz Szandra

Kiskanizsán élek, két csodálatos gyermek édesanyja vagyok. Pedagógusként dolgozom, és abban a szerencsében van részem, hogy a munkámat a hivatásomnak tekinthetem, nagyon szeretek tanítani és (emberré) nevelni.

Kamaszkorom óta írok, de sokáig csak a családom olvashatta el a papírra vetett soraimat. Néhány éve kezdtem el publikálni, ez idő alatt több országos pályázaton lettem dobogós, írásaim több mint húsz antológiában jelentek meg.


Eddig napvilágot látott könyveim:

A fegyver neve: ember (novelláskötet, 2018)

Porhüvely (kisregény, 2019)

Gyászmunka (kisregény, 2020)

Tetőről talpra (életrajzi-motivációs könyv, 2020)

Az írás nekem szabadság, mentsvár és terápia. A versekben a legmélyebb érzéseimet próbálom szavak formájában a papírra vetni. Novellák és regények írása közben pedig eufórikus és kimondhatatlanul különös érzés, amikor más ember bőrébe bújva létezhetek, akár csak néhány óra erejéig is. És ha ezt az érzést átadhatom másoknak is, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik –, megsokszorozódik.

Legfrissebbek a szerzőtől: Pelesz Alexandra

Tovább a kategóriában: « Riportalany Hogyha nem lesz holnap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned