Rácsösszeomlás

 

Összerogytak mind kristályrácsaim.

A kötéseket vitted magaddal.

Bőröm megszürkült, hiszen ráncain

egyre több agyagot itt marasztal.

 

Sötét van, nem világít meg fényed,

kimerül a lumineszcencia;

ilyenkor az egyetlen reményed

hogy másnak nem kell róla tudnia.

 

Vajon melyik lesz majd az az oldat,

amely végleg feloldja lényegem,

és fölzabál: Föld-árnyék a Holdat,

hogy vékony sarlóm sem marad nekem?

 

Talán jobb lenne átalakulnom

ionosból egy fémkötés felé;

részeim körül felhőben zúgjon,

tartson össze az elektron-zselé,

hogy amorffá ne lehessen rácsom:

mintádat őrizze mindenáron.

 

2016. június 20.

 

Utoljára frissítve:2016. augusztus 02., kedd 18:29
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Viktória Ha a kútban nincs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned