Papír-oroszlán
 
csak arra tudtam koncentrálni
ahogy a lemenő nap ráveti magát 
a tehetetlen szobára amelyen
megbénult csend ült hiába 
kerestem a karmolások nyomát 
a darabokra tépett gyereken 
most csak két szülőt látok
szögesdróttal kerített homlokukba
saját territóriumukat járják és
észre sem veszik a rácsokon kívül
álló néma döbbenetet de rájöttem
két papír oroszlánból képtelenség 
sablon-családot hajtogatni.
 
Utoljára frissítve:2020. március 05., csütörtök 18:59
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned