KORTÁRSAM, KELEMEN
 
Amit húszig megtanult,
harmincig elfelejtett.
Ezt hívja ma szellemi lomtalanításnak:
helyet szorítani a most landoló trendnek,
meglovagolni a legcsekélyebb
esély hullámtaraját is,
mert holnap megfordulhat a szél
s ami reggel csak törmelék, estig
belőle nőhet ki még öt-tíz év.
 
De ekkor már siet: fellép, előad,
pályázik és könyvet ír.
Folyton pörög, helyezkedik,
keresi a kedvező megvilágítást,
hogy mire átlép a homályon,
valami a tákolmányból
piros téglásan felvirradjon.
 
Aztán úgy ötven-hatvan körül
már csak rendez, ezt-azt tologat
amolyan betanult feng shui-módban,
örökzöldnek tervezett maradékot
tartalékol nyikorgó fiókban
s tollából facsar rá illatos cseppeket.
Ez már olyan idő, mikor fontos a dizájn,
hogy Ma és Végtelen közt
átjárható legyen az élet utáni magány.
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Vaskór Járdamagány »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned